A szombathelyi sportvilágot, különösen a röplabdát szerető embereket hidegzuhanyként érte a hír tavaly nyáron, hogy a korábban Extraligában szereplő csapat visszalép. Sőt, pénzügyi okok miatt csak két osztállyal lejjebb, az NB II-ben folytathatták a játékot a lányok, zömében 17-20 évesekből álló csapattal. Megkezdődött a kemény munka Mucsi Péter vezetőedző irányításával, és az eredmények se maradtak el (az élen állnak, és bejutottak a rájátszásba). Jelenleg ezek a csodálatos, nagyszerű fiatal sportolók tartják életben a szombathelyi női röplabda lángját. Remélve, hogy idővel visszatérhetnek az őket megillető helyre. A csapat és a sportág népszerűségét mutatja, hogy a Hungary Sport  által közvetett mérkőzéseiket kb. 600 néző követi nyomon. Péter az „Emberekkel való bánásmód és kommunikáció a sportban” c. edzőképzésünk részese volt, majd megszületett az ötlet, hogy elindítjuk az SDC csapatfejlesztő programot (Sportsdiscourses) a lehetőségek szerinti tartalommal (a játékosok egyéni felmérése, 3 órás közös workshop). A workshopot megelőzően egy fájó hazai vereséget szenvedett a csapat, majd a következő fordulókban ellenállhatatlanná váltak. Volt-e ehhez bármely köze az SDC programunknak? Ennek (is) jártunk utána Mucsi Péter vezetőedzővel egy ZOOM interjúban, és egy kérdőíves felmérésben a lányok is megoszthatták tapasztalataikat.

Élmények, tapasztalatok, felismerések

A csapattal és a vezetőedzővel megtartott workshopon nagyon pozitív élményeket szereztek a lányok. Az önbizalmuk, önértékelésük, önismeretük erősödött, tudatosabbá váltak a viselkedési jegyeik, megismerték a többiek stílusát is.

„Voltak meglepetések is bőven a csapattársaimmal kapcsolatban és saját magammal kapcsolatban is, bár szerintem a kitöltés óta a sportos stílusom változott domináns irányba.”

A COVID okozta bizonytalanság az iskolában is kihívás elé állította őket, és az edzést, versenyzést is nagy küzdelemmel lehetett fenntartani. A járvány árnyékában zajló csapatépítés folyamatában is fontos mérföldkő volt, közelebb kerültek egymáshoz, minőségi időt töltöttek együtt.  Az önismereti felismeréseken túl a nehéz helyzetek kezelésére is kaptak recepteket, és az egymáshoz való alkalmazkodás igénye és módja is világossá vált.

Riportok és külső megfigyelők

A program alapját az SDC magyar nyelvű sportolói és edzői tesztjeinek kitöltése jelentette. Az online kérdőívek kitöltése után minden résztvevő megkapta a saját, személyre szóló riportját. Ezek értelmezésében is segítséget nyújtottunk. A riportból mindenki azt vette ki magának, amit fontosnak tartott. A teljesség igénye nélkül a riportokat elolvasva az alábbi következtetéseket fogalmaztak meg maguknak a játékosok: - megtanultam belőle, hogy kommunikáljak a többiekkel, - hogy legyek határozottabb a jövőben, - egy hiba miatt ne adjam fel, lépjek túl rajta, - fókuszáljak jobban az edzésmunkára, feladatokra, mivel kapcsolatorientált vagyok alapvetően, - sokkal türelmesebbnek kell lennem magammal szemben, hogy jobban tudjak teljesíteni, valamint, hogy el kell fogadni azt, hogy mindenki egy egyéniség és ne akarjunk megváltoztatni senkit, - a megnyilvánulásaimon kell változtatni.

 „ Azt tanultam belőle, hogy mindenki más, ki kell alakítani mindenkivel egy olyan viszonyt, amiben ő, vagy ők is, és én is profitálni tudjunk.”

„Igen, talán az, hogy kreatív személyiségtípus vagyok és merjem ezt az énemet bátran alkalmazni a pályán mind edzéseken és meccseken is egyaránt.”

A modellnek nem célja a négy stílus valamelyikébe beskatulyázni bárkit is, épp az a cél, hogy a saját stílus (amely leggyakrabban két vagy három színből is állhat, de ezek erőssége és a kombináció fajtája határozza meg a viselkedést) megismerése után rugalmasan tudjon ebben az 50 éve alkalmazott modellben mozogni. Alkalmazkodjon másokhoz, és a saját életében jelentkező szituációkhoz, amely tudatos jelenléttel, gyakorlással sajátítható el. 

„Alaposabban áttanulmányoztam azt a részt, ahol leírja, hogy hogyan kell a különböző stílusú játékosokkal kommunikálni. Próbálom alkalmazni, de bevallom, néha nehéz elvonatkoztatnom attól, hogy mással szembe ne magamból induljak ki.”

A riport rendszer korlátlan és ingyenes lehetőséget biztosít 360 fokos értékelésre, azaz a kitöltő megkérdezheti családtagjait, csapattársait, edzőit, barátait, hogy értékeljék a viselkedését (teszt kitöltéssel és szöveges megjegyzésekkel), ezáltal is értékes információkat adva az önismeret mélyítéséhez.

 „A többi kitöltőtől sok pozitív visszajelzést kaptam és csak erősítettek abban, hogy merjek határozottabb lenni illetve a sportban legyek magammal elfogadóbb hiszen hibázni emberi dolog.”

„Hogy mások segítségét jobban befogadjam és ne csak a saját fejem után menjek.”

„Feltűnt, hogy többen hiányolják belőlem a határozottságot és a döntéshozatal felelősségének vállalását (itt főleg a családomra, nagyon közeli barátokra gondolok). Ezeken igyekszem dolgozni, illetve örültem, hogy sokan értékelik az őszinteségem és segítőkészségem.”

Önmagad megértése

Többeknek szó szerint fellélegzést nyújtott a workshop, mivel rájöhettek, hogy amit ők negatívnak gondoltak magukról, az teljesen normális, sőt a csapaton belül különös értéke van. Mindenki úgy jó, ahogy van. Amennyiben van önreflexiós képessége egy embernek, jól tudja hasznosítani a másoktól kapott véleményeket, de az is teljesen normális, ha valaki tart ettől (leggyakrabban, azért mert azt gondoljuk, hogy a vélt, vagy valós hiányosságaink miatt kritika ér minket, és az nem szeretjük).

 „ Olvasva a sok építő kritikát rájöttem, hogy milyen irányban kell kezdenem a változást, hogy jobb lehessek a sportban és magánéletemben egyaránt."

„ Nem fog menni egyik pillanatról a másikra, de nem baj, próbálom fejben elrendezni a dolgokat.”

 „Próbálok jobban odafigyelni a feladatokra, úgy hogy közbe megmaradjon a jó kedvem is.”

  „Segített, úgy gondolom, próbálok türelmes és magabiztos lenni nem csak a pályán, hanem a való életben is.”

Észlelt változások a csapaton belül

A kérdőívre adott válaszok alapján a program egyik legnagyobb hatása a csapaton belüli megértés, összhang, csapat kémia területén történt. Megnyíltak korábban zárt kommunikációs csatornák, többet beszélgetnek egymással a lányok a pályán és az öltözőben is. Közvetlenebb lett a kapcsolat, amely haszna a pályán is megmutatkozik. Nyíltabban felvetik a félreértéseket, próbálják azonnal megoldani a konfliktushelyzeteket. Elfogadóbban közelítik meg a többiek reakcióit, még ha az egy domináns cselekedet is, mert értik az eredőjét.

 „Szerintem az eredményeken is látszik, hogy jót tett nekünk ez a program, segítjük egymást, mindenki úgy próbál hozzáállni a másikhoz, ahogy tud. A program hatására egy elvesztett meccs után egyből nyertük a következőt, és ez hatalmas lendületet adott a csapatnak.”

 „A program utáni hetekben többen észrevettünk egy pozitív változást a csapatban, még összetartóbbak, kitartóbbak és harcosabbak voltunk.”

 „Sokszor feljön a DISC, mint téma a lányok között, szerintem rájöttünk, hogy nem mindenki egyforma, vannak harsányabb és visszahúzódóbb társaink, akik mind a maguk módján hozzáteszik a részüket a közösségünk építéséhez, céljaink eléréséhez. Péter is látja az igyekezetet rajtunk, éreztem rajta többször, hogy adott szituációkban máshogy kezel minket, mint egyéneket.”

Hogyan tovább? Célok - "Semmilyen szél nem kedvez annak, aki nem tudja, melyik kikötőbe tart"

A fejlesztési célok megfogalmazása fontos lépése a program hasznosulásának, hiszen maga a felmérés a diagnózishoz járul hozzá, de a tartós változáshoz szükséges a célok kijelölése, elköteleződés, és nehezebb ügyek esetén sport coach, vagy sportpszichológus általi támogatás is. A célok között a mentális állóképesség különböző területei, összetevői jelentek meg, amelyre hamarosan új programot indítunk (UCanWin). Lássuk a célokat: komfortzóna tágítás (ez különösen az introvertált kék, zöld típusnak fontos, mivel nekik a meglévő keretek, bevált módszerek, stabilitás fontos, de fejlődés ezen a zónán kívül történik), hibakezelés, az empátia, a kitartás, magabiztosság, céltudatosság, pontosság fejlesztése, a nyitottabb hozzáállás, nagyobb elszántság, bevállalósnak lenni bizonyos helyzetekben, jobban kezelni a stresszt, a nyomást.

 „Most már tudom, hogy kihez milyen hangsúllyal, türelemmel kell fordulnom ha valamit megbeszélnénk. Bizonyos helyzetekben belegondolom magam mások álláspontjába, hogy mit érezhetnek és próbálok segíteni.”

„Eddig sokszor türelmetlen voltam, ami erősen befolyásolta a játékomat. Könnyen ideges lettem és szomorú, ha nem ment valami. Ma már azt veszem észre magamon, hogy sokkal nyugodtabb lettem, nem vagyok már türelmetlen. Ha valamikor a türelmetlenség előjön, akkor mindig erre a célra gondolok, és így elmúlik egy idő után.”

„Határozottabb lettem néhány játékelemben, edzéseken inkább bevállalom a hibákat annak érdekében, hogy kitoljam, élesebben lássam a teljesítményem határait.”

Edzőkkel való kapcsolat

A Kanadai Olimpiai Bizottság Pekingi Olimpia utáni felmérése, és azóta több nemzetközi kutatás is megerősítette, hogy a sikeres sportolói teljesítmény legfontosabb összetevője a jó edző-sportoló viszony (második a jó sportolói önismeret, harmadik pedig az edzéskörülmények). A program ezen a területen is jelentős előrelépéseket tett, amelyet a kérdőíves válaszok visszaigazoltak.

A játékosok a program hatására szorosabbnak érzik a kapcsolatot az edzőkkel, megváltozott a viszony, úgy érzik, hogy jobban figyelnek rájuk egyénileg, ezáltal jobban meg is értik egymást. Kölcsönös nyitás történt az edzők és játékosok részéről. Mivel a lányok is megismerték az edzők stílusát, a kritikát is másként fogadják tőlük. Az egyéni motivációkat is jobban megtalálják az edzők, kit miben kell segíteni, támogatni. Fennálló konfliktus rendezéséhez is hozzájárult a program.

 „Az edzőmmel nemrégiben volt egy kisebb nézeteltérésünk, majd a DISC-em elolvasása után éreztem, hogy másképp viszonyul hozzám és ez jól esett.”

 A program a vezetőedző szemével

Az interjú a Sportdiskurzusok Youtube-sorozatban jelent meg. 23 perc mélypontokról, célokról, törekvésekről, lelkesedésről, emberi kapcsolatokról, fejlődésről, edzői hozzáállásról, röplabdáról.

Női röplabda NB II Nyugat `B` csoport aktuális tabella

Hajrá Hali női röplabda!

Hollósi Szabolcs mentáltréner

E-mail: hollosisz@kecselmeny.hu, telefon: + 36 30 2277559 (Viber, WhatsApp is)

Honlap: www.sportsdiscourses.com

Az elmúlt egy évben 4 sportszervezeti, 3 alapszintű és 1 emelt szintű edzőképzést tartottunk a DISC viselkedési stílusmodell alkalmazásáról edzők részére. Résztvevőink között volt Rácz Zsófia is, aki a magyar női labdarúgó válogatott mezét már 110 alkalommal húzta fel, szép külföldi karriert futott be játékosként, és néhány éve az aktív sport mellett edzőként is bontogatja szárnyait a feltörekvő női labdarúgásban. Zsófival még a szombathelyi Király SE edzőjeként találkoztunk egyik képzésünkön, azóta a fővárosi Astra játékosa és utánpótlás edzője. Zsófi az alapszintű és emelt szintű képzésünket is elvégezte, és az edzői DISC riportját is igényelte tőlünk. Most arról kérdeztük, hogy mennyire tudta a gyakorlatban hasznosítani a képzésen tanultakat.

Kérlek, számolj be róla, hogy milyen tapasztalatokat szereztél a képzés óta a modell alkalmazásában!

A DISC képzés előnyeit új csapataimban napi szinten használom. A tanultakat, nemcsak mint játékos, de edzőként is hasznosítom az edzések, illetve a mindennapi munka folyamán. Megkönnyíti a kommunikációt és a szervezési feladatokat. A pályán kívül, más kollégákkal, szülőkkel magasabb minőségű, eredményes együttműködés tapasztalható. Mindez annak köszönhető, hogy a DISC képzés által, részletesebb információt kaptam, többféle megközelítésben megismerhettem a személyiségtípusokat, amik segítik munkámat.

Te miben változtál a képzés és a szerzett tapasztalataid hatására?

Türelmesebb vagyok emberekkel, jobban fel tudom mérni a csapaton belüli szerepeket és azt, hogy ki hogyan működik.

Nagyon kell koncentrálnod ehhez? Hogy működik ez a gyakorlatban?

A gyakorlás révén sokkal tudatosabb vagyok, már egyre természetesebben ismerem fel az emberek kívülről látszó stílusjegyeit, és alkalmazkodom hozzájuk kommunikációmban, viselkedésemben. Köszönöm nektek, hogy megtanulhattam tőletek ezt a nagyon hasznos módszert!

 Zsófi egyik jeles képviselője annak az új edzői generációnak, aki felismerte, hogy az edzői önismeret fejlesztése és játékosai megismerése létfontosságú ahhoz, hogy megtalálja velük a közös hangot, és ezáltal kihozza belőlük a maximumot, amit a tehetségük rejt magában. A DISC tudás birtokában pontosítani tudja a csapaton belüli szerepeket is, és az egyéniségekre szabott kommunikációt és motivációt tud alkalmazni.

Az edzőképzési ranglétrán is előbbre lépett, hiszen a napokban szerezte meg az UEFA „B” licenszet, de őt ismerve, ez biztos, hogy nem a végső állomás. Sok sikert Zsófi a továbbiakban!

A sok negatívum mellett a bezártság egyik hozománya a családunk számára, hogy a két kislányommal napi szinten focizunk a kertben, a ház körül. Korábban ritkán forgott a focilabda körül a közös elfoglaltságunk. Kezdetben én hívtam ki őket, aztán egy jó ideje már ők noszogatnak engem, hogy „Apa, megyünk már focizni?”. Főleg Zsóka, a kisebbik, aki nagyon lelkes kis focista lett (egyébként 4 éves kora óta balettozik, a nővére Hédi meg a hip-hop táncot választotta, hiába tereltem a labdajátékok irányába őket…). Pár hetes gyakorlással már egész erős, pontos passzokat ad, és a cselezési tudománya is fejlődött. Egyik nap leültettek a TV elé, és azt mondták, hogy apa, most megnézünk egy filmet, bízz bennünk, tetszeni fog. Az „Alex és én” c. film volt az, amely egy focista kislányról és mások számára láthatatlan mentoráról, példaképéről az USA női nemzeti labdarúgó csapatának játékosáról, az olimpiai bajnok, kétszeres világbajnok Alex Morganről szólt. A kislány álma valóra válik a film végére.

Forrás: port.hu

Már Barcelonában is ámulatba ejtett tavaly októberben, hogy milyen mértékű fejlődést produkált a női labdarúgás a világban, és mekkora a potenciál benne sportgazdasági és társadalmi szempontból egyaránt. 

Mindezen élményekkel a birtokomban a múlt héten elkezdtem a csapatfejlesztő munkát a Ferencváros női labdarúgó csapatával, így ez a sok-sok inspiráció már elég volt egy újabb blog bejegyzés megírásához.

"Egymásért játszunk.”

Az USA 1990-es évekbeli női labdarúgó válogatottját ez a filozófia vezette a páratlan sikerekig.  A sportág első világ- és olimpiai bajonkaiként tisztelhetjük őket. A csapat nemcsak a nagy meccseket nyerte meg, de az egész évtizedet dominálták és 155 győzelmet, 9 döntetlent, 21 vereséget jelentő rekord eredménysort érték el. Átlagban 3 gólt szereztek ellenfeleiknek.

„Dominálni akartunk minden ellenfél, minden perc felett, valamennyi meccsen egyénenként és csapatként is.” Mondta erről az időszakról Michelle Akers, a csapat egyik sztárja.

A különleges csapatra nemcsak a győzelmek miatt emlékezik a világ. Újradefiniálták a nők szerepét a sportban, esélyegyenlőségért, egyenlő bérezésért és a női labdarúgás elismeréséért harcoltak. Férfi csapatokat megszégyenítő módon edzettek, hogy meg tudják valósítani céljaikat. Nekik köszönhetően vált a női labdarúgás nemzetközi sporttá. Voltak sztárjaik, mint Akers és Mia Hamm, de még ők is a kitűnő csapatkémiának tulajdonították sikereiket.

Minden hatékony szervezetnél az egymásért játszunk szemlélet kiemelkedően fontos. Ezekben a szervezetekben az emberek együttműködnek és a csapatszintű sikereket hajszolják az egyéni dicsőséggel szemben. A csapat eredménye sokkal több, mint az egyének teljesítményének összege. Sajnos ez elég ritkán történik, kevés vállalat, sportcsapat képes az együttműködés ilyen magas szintjére eljutni. Ha el is jutnak, csak az igazán különlegesek képesek ezt hosszú ideig fenntartani.

Thomas Edison mondta egyszer, hogy a zseni nem más, mint 1% inspiráció és 99% veríték! Azaz a sikerhez kemény munka kell, nem elég a tehetség. Létrehozta a világ első ipari kutatólaboratóriumát, ahol munkatársak serege dolgozott azon, hogy megvalósítsák gondolatait. Amikor az együttműködés, inspiráció és a veríték találkozik, csodálatos dolgok jönnek létre. Edison laborjában, az USA női labdarúgó válogatottjánál és máshol is. Inspiráció azért kell, hogy legyen oka és értelme a verítéknek, de a sikerhez az együttműködés is létfontosságú.

Az együttműködő, legsikeresebb csapatokat az önismeret, a társas ismeret, a bizalom magas szintje, az elköteleződés, a közös célok kitűzése és az eredmények üldözése, de a konstruktív konfliktusok és egymás számonkérésének felvállalása is jellemzi.

A csapat Norvégia felett aratott 1991-es VB döntős győzelme ébresztőt fújt sok olyan tradicionális labdarúgó országban, ahol addig csak a férfiak dominálták a sportágat.

Brazília és Németország is hozzákezdett világklasszis női csapat építésének, de próbálkozásaik ellenére az amerikai lányok folytatták győzelmi sorozatukat és az évtized végén legyőzték Kínát az 1999-es VB döntőben büntetőrúgásokkal.

Anson Dorrance 1986 és 1994 között töltötte be a szövetségi kapitányi posztot és ismeretlen játékosokkal látott neki a csapatépítésnek. Kezdetben napi 10 dollárnyi kosztpénzt kaptak fejenként, busszal jártak idegenbeli mérkőzésekre, olcsó hotelekben szálltak meg, és vasalt feliratos mezekben játszottak. Dorrance képes volt olyan célokat megfogalmazni a csapatnak, ami túlmutatott a győzelmeken és vereségeken:

„Minden alkalommal, amikor pályára léptek, a női labdarúgásért teszitek ezt, megváltoztatjátok az emberek gondolkodását arról, hogy mit érhetnek el a nők és mások is.”

Az Amerikai Labdarúgó Szövettséggel folyamatos harcban álltak az egyenlő bérezés témájában, és heves fellépéséért 9 játékost átmenetileg kizártak az edzőtáborból az 1996-os olimpia előtt. Harcuk felvillanyozta a csapatot. Meg akarták változtani az USA-ról alkotott képet is, ami szerint ők csak másodosztályú labdarúgó nemzet. Dorrance-nél nem volt mese, harcosokat képzett a játékosokból, akik mindig készen álltak a bevetésre. Minden csapattagnak alá kellett rendelnie egyéni céljait a csapatérdeknek. Minden erőfeszítést a csapat érdekében tettek. Tudatosították, hogy bármely játékos, aki nem működött együtt hatékonyan a többiekkel, vagy nem nyújtott 100%-ot edzéseken és mérkőzéseken, veszélyeztette a csapat átfogó céljait, azaz a női esélyegyenlőséget és a nők részvételét a sportban.

Világossá tették a csapattagok számára, hogy mindenkire ugyanúgy szükség van. A kezdő játékosokra csakúgy, mint a csapat 20. játékosára. A csapat elköteleződése tagjainak elköteleződésétől függ. A cserejátékosokat azzal motiválták, hogy minden az edzéseken dől el. A mérkőzés eredmény egy következménye a jó edzésmunkának (és természetesen külső körülményeknek is). Számos alkalommal vetették be a fiatalabb cserejátékosokat is kiélezett helyzetekben, ezzel is erősítve hitüket abban, hogy mindenki fontos. Elfogadták azt is, ha korábbi kezdőpozíciójukat elvesztették a csapatérdek miatt. Minden adandó alkalmat kihasználták az edzők, hogy a cserejátékosokkal is éreztessék fontos szerepüket, még akkor is, amikor vizespalackokkal rohangáltak a kezdőjátékosok felé a szünetben. Az egyéni szerepeket próbálták tudatosítani mindenkiben, és odafigyeltek a játékosok egyediségére is, egyéni motivációjukra, viselkedésükre (gyakran töltettek ki önismereti teszteket is a játékosokkal, fontosnak tartották az önismeret fejlesztését). Közel kerültek a játékosokhoz. Aprólékosan elemezték, nyomon követték az egyéni teljesítményeket is a pályán.

A mérkőzések előtti taktika értekezleteken nagyon alaposan végigmentek minden egyes játékos egyéni feladatain, szerepein beleértve a cserejátékosokat is. Minden csapattag megértette, hogy az ő szerepük miért számít sokat a csapatnak, függetlenül attól, hogy mennyire volt az meghatározó. Kisebb csoportokra is bontották a csapatot (a támadó hatos, a védekező négyes stb.), amely koncepciót Menottitól vették át. Olyan célokat tűztek ki az edzők, amelyeket csak akkor érték el, ha a kisebb csoportokban egységesen dolgoztak össze. Pep Guardiola is használt hasonló technikát az együttműködés fejlesztésére. Arra ösztönözte a játékosokat, hogy lépjenek ki saját pozíciójukból edzéseken és meccseken is, ezáltal is megtanítva a csapattársak szerepét egymásnak. Más perspektívából látták így a játékot. Ez a megosztott felelősségtudat és az együttműködési kultúra segítette őket például felállni az 1999-es negyeddöntőben a németek ellen az 5. percben bekapott öngól után is. Brandi Chastaint a hibázó játékost nem leszidták, felnégyelték, hanem bátorították, biztatták. Két meccsel később az ő mindent eldöntő tizenegyesgóljával múlták felül Kínát, és lettek másodszor is világbajnokok. Ez a döntő a valaha volt legnagyobb nézőszámű női sportesemény lett. A sok győzelem mellett vereségeket is szenvedett a csapat például az 1995-ös VB elődöntőben Norvégia ellen, de ez nem kisebbítette az érdemeiket.

Mind a vállalati szektorban, mind a sportban a legnagyobb kincs továbbra is az ember. A jót a kiváló csapattól az különbözteti meg, hogy miként képes a humán tényezőket menedzselni és kibontakoztatni minden egyes tagja tehetségét. Ez a fő lecke, amit az USA 90-es évekbeli női labdarúgó csapatától tanulhatunk. A koronavírus-járvánnyal új esélyt kaptunk mindezek megvalósítására a társadalomban, gazdaságban, sportban egyaránt.

A történelmi hűség kedvéért fontos megemlíteni, hogy a csapat összesen 4 olimpián is a csúcsra ért (1996, 2004, 2008, 2012), majd a 2015-ös világbajnoki cím után 2019-ben negyedszerre is a világ tetejére jutottak a társgólkirály Alex Morgannel a soraikban. Az egész tornán hatalmas fölényben játszottak, a döntőben 2:0-ra győzték le Hollandiát a másik társgólkirály, csapatkapitány Megan Rapinoe, illetve a fiatal tehetség, Rose Lavelle góljaival.

Felvették a kesztyűt az USA jelenlegi elnökével a nők és a másság tiszteletéért, perben állnak a FIFA-val is az egyenlő bérezésért, 35 éve küzdenek a női labdarúgás feltételeinek javításáért, példát mutatnak sok-sok lánynak, nőnek a világban. A lyoni döntőt követően a közönség nem az ilyenkor szokásos „U-S-A! U-S-A!” skandálással ünnepelte őket, hanem az egyenlő béreket követelte az „Equal pay! Equal pay!” rigmussal.

Ha szeretnél megismerkedni sportolói önismereti és edzőtovábbképzésünkkel, várunk szeretettel a nyílt napunkon.

Hollósi Szabolcs, mentál tréner, Athlete Assessments tanácsadó

Web: www.sportsdiscourses.com

Forrás: The Power of Inspiration, Perspiration, and Cooperation—in Sports and in Business June 13, 2018 (https://www.bcg.com/publications/2018/power-inspiration-perspiration-cooperation-sports business.aspx)

In addition to US Olympic teams, top university clubs, Australian football and Japanese coach training, the method turns out to be working also in Szombathely.

We held an extraordinary team-building workshop together with the Futsal players of Haladás VSE at the request of Zsolt Bokor, Sports Director back in May 2019. The players and András Sziffer, the then head coach, learned about the application of the DISC behavioural style model in sport. The positive impact of the programme was also reflected by their winning streak in the championship (a Pyrrhic victory was only clinched against the team by MVFC Berettyóújfalu in last year’s final).

In the summer of 2019, a new head coach, Juan Ramón Calvo Rodríguez, and other players joined the team who carried on the programme with us with undiminished energy. In October, DISC reports (CoachDISC, AthleteDISC) for coaches and players using sporting parlance have been completed, and they are looking forward to an even more exciting part in the near future: we aim to support the team in processing and making use of the information in the reports, besides aiming at further developing their mental toughness. We asked participants about their experiences so far.

András Sziffer, Assistant Coach: “I’ve become more understanding and accepting, I make better and rational decisions, and I’m more conscious of looking for alternatives to solve problems. So, I find that I’m already making use of the results of the DISC programme. This is an improvement for me because I often used to make knee-jerk and unwise decisions, which, of course, ended up being dead in the water. By learning about the DISC behavioural profiles, it has become clearer to me what to expect from others and why they do what they do. I apply it even with those who haven’t participated in the programme, such as junior players. The individual work that Szabolcs Hollósi, Athlete Assessments consultant client suggested is also helpful, as the players’ working on their self-awareness reveals strengths and weaknesses, which enables them to advance in accepting themselves and each other. The relationship between the players have become more direct and they’re now more open to each other. Since they acquired DISC knowledge, they have also seen each other’s mistakes differently, are more accepting, and are trying to help each other."

Juan Ramón Calvo Rodríguez, Head Coach: "The programme “DISC Value-Conscious Sports Team” helped me to get to know myself, the team members and the players more. Understanding how others work, what they think is important is key for successful teamwork, and so conflicts can also be prevented. Most coaches have a clear idea of what they should play at a team level, but they are less focused on players as individuals. This, in turn, is essential for the team to deliver the maximum. My report has confirmed that I am task-oriented, primarily concerned with challenges and results, but there are players in the team whose priority is team harmony, good atmosphere, security, and sufficient amount and quality of communication. I had to adapt to them and become more open to get the most out of them."

Péter Horváth, Team Captain: "I see changes on all three sides; the coaches, the team and myself. I find that the coaches are more attentive to the players’ personality. They no longer think in teams, the attitude of the individual also matters. There are personalised conversations with the players since they were confronted with the fact that everyone has a different place or role in the team, represents a different colour, and stand for different values. You will notice, even in the locker room, what team members’ classified character is and we do pay attention to it. We already make jokes about who the dominant one is, who takes the decisions, who the team-player is, and also in conflicts, it is clear why and how people talk to each other. So there is no offence or anger, I think the effect is most noticeable here. I have experienced a change in my self-estimation. I have learned many of my new characteristics and have been confirmed with many of my well-known traits. I’m, can be, a useful member of our team, I can strengthen unity, and I can take my share in the victories. Working together was helpful. DISC provides something extra for success, it helps and adds 15-20% to victories, I think. We are looking forward to carrying it on."

Milos Simic, Serbian International Player of the Team: "The most important thing for me was that I’ve had a better understanding of my own strengths and the situations when I needed to change my behaviour. During the joint sessions, I was confronted with the fact that we are all different and thus form the team within which we have to respect each other’s individuality. After realising all these, I also became more aware of how we can help each other and overcome each other’s weaknesses, e.g. through our own example."

Rendhagyó csapatépítő workshopot tartottunk a Haladás futsalosaival Bokor Zsolt sportigazgató felkérésére még 2019 májusában. A játékosok és Sziffer András, az akkori vezetőedző megismerhették a DISC viselkedési stílus modell sportbeli alkalmazását. A program pozitív hatása a bajnoki menetelésben is éreztette a hatását (a Halit csak a Berettyó tudta nagy nehezen megállítani a tavalyi döntőben).

2019 nyarán Juanra Calvo Rodriguez személyében új vezetőedző és további játékosok is érkeztek a csapathoz, akikkel hasonló lendülettel folytattuk a programot. Októberben elkészültek az edzők és a játékosok sportolói nyelven megfogalmazott DISC riportjai (CoachDISC, AthleteDISC), a közeljövőben pedig egy még izgalmasabb rész vár rájuk: a riportokban szereplő információk feldolgozásában, hasznosításában szeretnénk segíteni a csapatnak, valamint a mentális állóképesség továbbfejlesztése is a célok között van. Az eddigi tapasztalatokról kérdeztük az érintetteket.

Sziffer András másodedző: - Megértőbb és elfogadóbb lettem, jobb, megfontoltabb döntéseket hozok, és tudatosabban keresem az alternatívákat a problémák megoldására. Azt tapasztalom tehát, hogy máris hasznosítom a DISC program eredményeit. Ez fejlődés számomra, mert korábban sokszor hirtelen és hevesen döntöttem, amiből persze károm származott. A DISC viselkedési profilokat megismerve világosabbá vált, hogy kitől mire számíthatok, és hogy amit tesz, azt miért teszi. Még azoknál is alkalmazom, akik nem vettek részt a programban, például az utánpótlás játékosoknál! Az az egyéni munka is hasznos, amit Hollósi Szabolcs, az ausztrál Athlete Assessments tanácsadója javasolt, ugyanis a játékosok önismereti munkája feltárja erősségeiket és gyengeségeiket, előrelépnek önmaguk és egymás elfogadásában. Közvetlenebb lett a játékosok közötti kapcsolat, jobban megnyíltak egymás felé. A DISC ismerete óta egymás hibáira is másként tekintenek, elfogadóbbak, és igyekeznek segíteni egymásnak.

Juanra Calvo Rodriguez vezetőedző: - Abban segített nekem a „DISC értéktudatos sportcsapat” program, hogy jobban megismertem magam, a stábtagokat és a játékosokat. A sikeres csapatműködéshez rendkívül fontos, hogy a tagok megértsék: miként működik a másik, mit tart fontosnak, és így a konfliktusok is megelőzhetőek. A legtöbb edzőnek világos elképzelése van arról, hogy mit kellene játszaniuk csapatszinten, de egyénileg már kevesebb figyelmet fordítanak a játékosokra. Ez viszont elengedhetetlen ahhoz, hogy a csapat a maximumot nyújtsa. A riportom által megerősítést nyert, hogy feladatközpontú vagyok, elsődlegesen a kihívások, az eredmények érdekelnek, de a csapatban vannak olyan játékosok, akiknek a csapaton belüli harmónia, a jó hangulat, a biztonság, a kellő mennyiségű és minőségű kommunikáció az elsődleges. Alkalmazkodnom kellett hozzájuk, nyitottabbá kellett válnom, hogy ki tudjam hozni belőlük a legtöbbet.

Horváth Péter csapatkapitány: - Mindhárom oldalon, edzőknél, csapatnál és magamnál egyaránt látok változást. Úgy tapasztalom, hogy az edzők már jobban figyelik a játékosok személyiségét. Nemcsak csapatban gondolkodnak, hanem számít az egyén beállítottsága is. Személyre szabott beszélgetések zajlanak a játékosokkal, amióta szembesültek azzal, hogy mindenki más helyet, szerepet tölt be a csapatnál, más-más színbe tartozik, és különböző értéket képvisel. A csapatnál az öltözőben is észrevehető, hogy kinek milyen a besorolt jelleme, és figyelünk is ezekre. Már poén szinten is eszükbe jut, hogy ki a vezéregyéniség, ki vállalja a döntéseket, ki csapatember, és a konfliktusok során is egyértelmű már, hogy ki miért és hogyan szól a másikhoz. Így nincs sértődés vagy harag, szerintem ebben vehető észre leginkább a hatás. Magamon azt a hatást tapasztaltam, hogy az önértékelésem változott. Sok új tulajdonságomat megismertem, és több, már ismert jellemvonásommal kapcsolatban megerősítést kaptam. Hasznos tagja vagyok, lehetek a csapatunknak, erősíteni tudom az egységet, és én is ki tudom venni a részem a győzelmekből. Hasznos volt a közös munka! A DISC egy pluszt nyújt a sikerekhez, segít és beletesz a győzelmekbe szerintem kb. 15-20%-ot. Várjuk a folytatást!

Milos Simic, a csapat szerb válogatott játékosa: - Az volt számomra a legfontosabb, hogy jobban megértettem a saját erősségeimet, és azokat a helyzeteket is, amikor változtatnom kell a viselkedésemen. A közös foglalkozásokon szembesültem vele, hogy mindannyian mások vagyunk, és így formálunk egy csapatot, amelyen belül tisztelnünk kell egymás egyéniségét. A felismeréseket követően az is tudatosabbá vált, hogy miként tudunk egymásnak segíteni, egymás gyengeségeit kiküszöbölni akár saját példamutatással.

Éppen a Slavia Praha - FC Barcelona meccs kezdését várom, ami sokkal több lesz nekem, mint egy újabb Barça meccs. Miután október 17-22. között életem legnagyobb szakmai- és sportélményét élhettem át az FC Barcelona Innovation Hub rendezvényén, - ahol megismerkedhettem a klub legbenső működésének egyes részleteivel is, - még inkább elkötelezetté váltam irántuk. Bizsergő érzés kerít hatalmába, ahogy erre az útra és a klubra gondolok.

Az elmúlt négy hónapban „A versenysport pszichológiája” c. online képzésre jártam az FC Barcelona szervezésében, és a részvételem miatt válthattam belépőt a szakmai programra. Merthogy nem maguknak őrzik a kiemelkedő tudásukat, hanem önálló képző- és innovációs központot működtetnek, képzéseket kínálnak, megosztják tudásukat a világgal (eddig 10 ezren tanultak náluk 80 országból). Persze ezzel ők is nyernek, bevételt generálnak, megméretődnek, visszajelzéseket, ötleteket kapnak, erősítik a márkájukat. Hiszek abban, hogy ez a fajta működés nemcsak a sport világában, hanem a vállalati szektorban is követendő példa. Jobbá válna a világ.

Més que un club (magyarul: Több, mint egy klub)

Láthatjuk a Camp Nou lelátóján, plakátokon, termékeken, mindenütt. A Barça szurkolók többsége ismeri a magyar jelentését is. Ha voltak stadiontúrán, vagy utána olvastak, azt is tudhatják, hogy 1899-ben alapította a klubot egy svájci úriember (katalán nevén Joan Gamper), és a gránátvörös-kék színt is otthonról hozta magával (FC Basel).

 A saját szubjektív nézőpontomon keresztül összegyűjtöttem, hogy az FC Barcelona miért valóban több mint klub:

•  Az FC Barcelona egyben a katalán nemzeti öntudatot is jelképezi, mivel a múltban (különösen Franco diktatúrájának idején) a katalán öntudat bármely egyéb megnyilvánulását büntették. Részben erre vezethető vissza a klub nagymértékű rivalizálása a Real Madriddal szemben, amely annak idején a Franco-rendszer támogatását élvezte. Nem a legideálisabb időpontban zajlott a rendezvényünk. Katalán politikai vezetők bebörtönzése miatt hatalmas tüntetések alakultak ki a városban, de ezek a Camp Nou környékét nem érintették. Viszont voltak olyan résztvevők, akik csalódottan vették tudomásul, hogy a hétvégi El Clasico-t decemberre halasztották biztonsági okokból, mert készültek rá.
• A klub úgy működik, mint a legkiválóbb vállalatok a gazdaság más szektoraiban. Amit hétről hétre látunk a pályán, Messi cselei, a látványos játék, a gólok mögött egy minden szinten profi gépezet működik felkészült szakemberekkel. Külön részleg van a taktika, a játékrendszer módszertani fejlesztésére, a sportorvosi háttérre, a táplálkozási tanácsadásra, a mentális támogatásra, a digitális, technológiai alkalmazásokra, a 24 órán át gyűjtött adatok elemzésére, a kereskedelmi feladatokra, az üzletfejlesztésre, vásárlói és szurkolói igények kutatására és előrejelzésére, az FC Barcelona márka menedzselésére, a tudás megosztására.
• Magyarként különleges élmény volt látni, ahogy ápolják, és őrzik az értékeiket, közöttük Kubala László emlékét is (szobrot is állítottak a tiszteletére), akinek kiváló játéka miatt nőtték ki a régi stadiont, és felépülhetett a Camp Nou 1954-57 között. A turisztikai látványosságként is működő múzeum pedig évente 4 millió látogatót fogad. Úgy tartják, hogy Barcelonában két katedrális van. A Sagrada Familia és a Camp Nou.

• A klub az 1899-es alapítás óta, azaz 120 éve a tagok tulajdonában van (nincs Kft., Rt., jövő-menő tulajdonosok), és az értékeiket generációról generációra adták át. Közösségi tulajdon közösségi célokkal. Nem a profit ösztönzi őket. Az Espai Barça névre hallgató 32 ezer négyzetméteren megvalósuló stadionmegújítási programot (a Camp Nou felújítása és 105 ezresre bővítése, új 10 ezres sportcsarnok építése, a stadion mellett szórakoztató, vendéglátó terület, iroda épületek, zöld területek, kerékpárutak létrehozása, Johan Cruyff stadion megépítése a La Masia akadémia mellett a B csapatnak, kiemelt utánpótlás csapatoknak, az idén májusban BL döntőt játszott női csapatnak) is együtt döntötték el.
• Mivel minden kiadásra maguknak kell a bevételeket megteremteni, bármely döntésüknél a fenntarthatóságot tartják szem előtt elsődlegesen. Az augusztus végén átadott Johan Cruyff stadion így lett 6 ezres kapacitású, és így válik a stratégiájuk a következő időszakban még inkább szurkolói központúvá.

• Elsőként embert, majd játékost nevelnek. Ügyelnek a sportolóik iskolai és közösségi előmenetelére is, egyéni karrierterveket készítenek, amiket nyomon is követnek.
• A legkisebbeket foglalkoztató utánpótlás csapatoktól kezdve azonos módszereket alkalmaznak, az edzésmunka, a játékrendszer is hasonlóan működik, még a 4 éve profivá vált női csapatnál is. A játék örömének fenntartása, az egyedi stílus megőrzése és nem az eredményesség van a fókuszban (de ez is jön). Persze sztárokat ezen túl is fognak igazolni a versenyképesség fenntartása miatt, de a stratégia sosem változik, továbbra is prioritás a helyi nevelésű játékosok képzése és az első csapatba való beépítése.

• Az Öregfiúk Egyesületben a volt játékosaikra is figyelnek, de nem csak a sztárokra. Azokra is, akik utánpótlás szintig jutottak. A most aktív játékosok a fizetésük 0.5%-át utalják az egyesületnek. Ebből adnak segítséget kórházi ellátásra, képzésre, lakbérre, kinek mire van szüksége.
• Vissza akarnak adni valamit a társadalomnak is. Alapítványt működtetnek, amely segítségével Katalóniában és a világ minden részén nehezebb sorsú gyermekeknek segítenek különböző programokkal kitörni a nehéz helyzetből a sport erejével (a játékosok fizetéséből szintén 0.5%-a megy az alapítványhoz). Láttátok már a mez hátuljának alsó részén az UNICEF feliratot? Nem ők szponzorálják a klubot, hanem épp ellenkezőleg a klub népszerűsíti ezáltal az UNICEF-et a világ egyik legismertebb márkájának segítségével (FC Barcelona). Sok 10 millió EUR ezen gesztus piaci értéke.

Az egyetlen magyar klub, amely részt vett a rendezvényen a vajdasági Topolya SC volt (Magyarországról egy gyógymasszőr kolléga és én vettem részt). Képviselője feltett egy sokak által üdvözölt kérdést az FCB márka menedzserének:

„Bámulatos, amit az FCB felépített, és működtet, ezzel kevesen képesek versenyezni a világon. Mit ajánl egy kisebb klubnak? Mit tegyenek, ha előre akarnak lépni?” A válasz így hangzott: „Találják meg a klub egyediségét, fő értékeit, kövessék és kommunikálják ezeket. Építsenek fel egy profi szervezetet, szerethető, helyi nevelésű játékosokra épülő csapatot, legyen jó a foci. Mindenek felett pedig jó kapcsolatban legyenek a helyi közösséggel, vállalkozókkal, szurkolókkal, mert ők a legfontosabbak.”

Fontos lenne megtanulnunk olvasni a sorok között, és lefordítani magunknak a lényeget (például a saját városomban, Szombathelyen is, hogy milyen jövője van egy labdarúgó klubnak teljesen leépített utánpótlással, és tőle függetlenül működő akadémiával?). Magyarországon javultak a körülmények, a stadionjaink megépültek, a játékos fizetések megnőttek (de nem a klubok gazdasági és sportszakmai teljesítményének köszönhetően), vannak akadémiák is (akiket időnként megvizsgál a belga Double Pass cég kevés következménnyel), de a tartalom és a minőségi munka ezt még nem követte, ahogy a sportszervezetek szervezettsége és személyi hátterének színvonala sem. Ezek nélkül nemhogy felzárkózás nem lesz, hanem tovább nyílik az olló. Saját szememmel láttam és hallottam az elmúlt 6 napban Barcelonában azt, hogy a világ merre tart…. és nemcsak az FCB, mert őket nem lehet utolérni, de a világ 43 országából voltak résztvevők (kb. 130 az első napokban), még Guatemalából is jöttek tanulni. Többek között edzők, erőnléti szakemberek, sportpszichológusok, táplálkozási, fizioterápiás szakemberek, klubvezetők, marketingesek. Tapasztalatokat cseréltünk, mindenki élményekkel és új tudásokkal gazdagon tért haza.

Ahogy hazaértem, ifj. Iszak Sándor (a Haladás legenda Iszak Sándor fia, aki edzőként dolgozik) felhívta a figyelmemet Ferenczi Attila (futballszakíró, játékelmélet kutató és fejlesztő) Facebook közleményére:

„Labdarúgó konferenciát szerveznénk, azzal a nem titkolt céllal, hogy tudást vinnénk be a futballiparágba. Másik kitűzött célunk az lenne, hogy alternatívát mutatnánk az MLSZ-nek, rajtuk kívül is létezik tudás. Előadókat keresünk, értelmes témával, iparági szintű hasznosítási lehetőséggel, mély gondolatokkal, speciális tudással.”

Örömmel jelentkeztem a felhívására, és bemutatom az AthleteDISC és CoachDISC profilok rendszerét (többek között a játékosok és edzők önismerete, mentális állóképessége, a játékos-edző kapcsolat, a csapatokon belüli kommunikáció és együttműködés fejleszthető általa), amellyel a mentális területen világszínvonalú módszert vezetünk be Magyarországon is. Izgalommal várom a rendezvényt!

Força Barça! Hajrá magyar sport!

Gyerekkorom óta szenvedélyes sportrajongó vagyok. A tenisz mindig is a preferencialistám elején volt. A Grand Slam versenyek állandó nézőjeként végigkísértem sokak pályafutását (legalábbis azt gondoltam), így Andre Agassiét is, aki az egyik kedvencem volt. Új színt (DISC stílust tekintve sárga "inspiráló") hozott a teniszbe extravagáns frizurájával, színes öltözetével, vagányságával, fülbevalójával, és csodálatos játékával. A televízión keresztül szemtanúja voltam nagy győzelmeinek és persze fájó vereségeinek is. Miután elolvastam önéletrajzi könyvét rájöttem, hogy semmit se tudtam róla.

Agassi egykoron iráni olimpiai bokszoló édesapja a fejébe vette, hogy 4 gyereke közül valamelyikük megnyeri mind a 4 Grand Slamet. Andre már kisbabakorában az ágya fölé lógatott teniszlabdákat figyelte. A Las Vegas-i sivatagban lévő házuk végén megépített teniszpálya formájú kiképzőtáborban a kis Andre napi 2500 labdát ütött meg, amelyek a sárkány (így nevezte az adogatógépet) szájából özönlöttek felé, hogy ellenállhatatlan alapvonal-játékossá váljon. Zsarnoki viselkedésű, autokratikus (piros "domináns" DISC stílusú, annak is az agresszív megjelenési formája) apja nem kérdezte meg tőle, hogy szeretne-e teniszjátékos lenni. Esélye sem volt másként élnie az életét. Egyáltalán semmit se kérdezett tőle. Könyvében így emlékszik vissza ezekre az időkre:

"Úgy érzem, leszakad a karom. Meg szeretném kérdezni, hogy meddig tart még, papa? De nem merem. Teszem, amit mondanak. Olyan erőset ütök, ahogy csak bírok, aztán még egy kicsit erősebben. Egyik ütésnél meglepően erőset ütök és tisztán. Bár gyűlölöm a teniszt, azt az érzést szeretem, amikor halálos pontossággal ütöm meg a labdát. Ez az egyetlen megnyugvás. Ha valamit tökéletesen csinálok, a másodperc töredékéig józanság és nyugalom száll meg. A sárkány válasza a tökéletességre, hogy még gyorsabban lövi a következő labdát."

Testvérei apja szemében kudarcot vallottak, Phil bátyját egyenesen lúzernek tartotta. André szerencsés csillagzat alatt született, beváltotta apja próféciáját. 14 évesen Nick Bollettieri  teniszakadémiájára került, Floridába. A "katonai" szigorral zajló kiképzés itt is folytatódott, és az első apja által fizetett 8 hét után tehetsége miatt ingyen járhatott az akadémiára. Andre börtönben érezte magát, lázadt, sört ivott, extrém frizurát hordott, sőt egy teniszversenyen nadrágban, kirúzsozva, kifestett körmökkel jelent meg. Alig várta, hogy 16 évesen profinak álljon. Villámkarriert futott be, 1988 végére 2 millió dolláros keresetnél tartott, és a világranglista 3. helyén állt. Lelki vívódásai folyamatosak voltak, kereste önmagát, tökéletességre törekvése sok problémát okozott neki. Érezte, hogy a legnagyobbakkal szemben még nem elég jó, mind fizikai, mind mentális hiányosságai vannak.

1989-ben rátalált Gil Reyes-re, aki az University of Nevada kosárlabda csapatát hagyta ott a kedvéért, és vált az erőnléti edzőjévé, de annál sokkal többet kapott tőle. Pótapjává, mentorává, coach-ává is vált. Kapcsolatuk mélységét mutatja, hogy Andre és Steffi Graf 2001-ben született elsőszülött fiuknak a Jaden Gil Agassi nevet adták, és Gil sosem hagyta el Andret, a pályafutása végéig mellette maradt. A névadás bejelentésekor Agassi ezt mondta Gil-nek:

Ha csak félig olyan emberré fejlődik, mint te, fenomenálisan sikeres lesz, és ha csak félig olyan jó apja leszek, mint amilyen te voltál nekem, a saját normáimat is túlszárnyalom.

A versenysportban van helye a domináns, autokratikus edzői viselkedésnek is (mint, ahogy a támogatónak, az inspirálónak, és az elemzőnek is), de ezt akkor érdemes alkalmazni, amikor annak helye és célja van, és a stílusa nem semmisíti meg a sportolót. Agassi így ír erről könyvében (apja miatt volt összehasonlítása alapja):

Gil gyakran kiabál edzés közben, de ez távolról sem olyan, mint, amikor apám ordibált velem. Gil szeretettel kiabál. Ha el akarom érni új egyéni csúcsomat, ha arra készülök, hogy többet nyomjak, mint amennyit valaha, ott áll a háttérben, és azt kiabálja: Gyerünk, Andre! Nyomás! Hatalmas tapsvihar!

Az 1992-es wimbledoni győzelme elhitette vele, hogy meg tud nyerni egy Grand Slamet, de magával és a démonjaival való küzdelme tovább folytatódott. Az újságírók sosem bántak vele kesztyűs kézzel. Ha vesztett, az volt a baj, hogy ő egy fenegyerek, aki sosem lesz komoly játékos, ha nyert, akkor meg az volt a baj, hogy miért úgy nyert. 1994-ben, 10 év után szakított Nick-kel, és Brad Gilbertet kérte fel edzőjének, akivel 6 Grand Slamet nyert. Brad első találkozásukkor kíméletlen őszinteséggel beszélt a problémákról:

Brad az általános problémámról beszélt, ami miatt lehet, hogy túl korán visszavonulok - a probléma apai örökség - , a maximalizmusról. Mindig tökéletes akarsz lenni, mondja, de sosem éred el, és ez az agyadra megy. Az önbizalmad kinyikkant, és ennek a maximalizmus az oka. Mindig győztes ütést akarsz ütni, pedig ha egyenletes és következetes vagy - egyszerű hús és krumpli -, az esetek kilencven százalékában elég a győzelemhez.

Az 1996-os atlantai olimpiai bajnoki győzelme után pályafutása legnagyobb mélypontja következett. 1997-ben egy drogteszten is megbukott, de kidumálta magát, és megúszta a büntetést. Ebben az időszakban a színésznő Brook Shields volt a párja, majd felesége 1999-ig, de a kapcsolat nem működött, és rossz hatással volt a játékára is. 1998-ban kemény munkával a világranglista 110. helyéről a 6. helyre tornászta fel magát.

A 6. Grand Slam győzelme (2000-es Australian Open Kafelnyikov ellen) után megemlékezett, hogy milyen fontos volt számára megtanulni, hogy engedjen a maximalizmusából:

A mérkőzés utáni sajtótájékoztatón megköszönöm Bradnek és Gilnek, akik megtanítottak arra, hogy a legjobb, ami tőlem telik, elég jó.

2006-ban már súlyos fizikai fájdalmakkal küzdve, fájdalomcsillapítókon és kortizon injekciókon élve a US Open 3. fordulója jelentette a végállomást 20 éves profi karrierjében. A meccs után a teniszstadionban 8 perces álló ováció volt, a tömeg őrjöngött, Agassi pedig a könnyeivel küzdött.

A sors érdekessége, hogy felesége, Steffi Graf, minden idők egyik legnagyobb női teniszezője (22 Grand Slam győzelemmel) is Andre-hoz hasonlóan, erős apai szigor mellett nőtt fel. Saját gyermekeiknek egészen más jövőt szántak. Fiuk Jaden, ígéretes junior baseball játékosként boldogan nyilatkozik, hogy a szülei nem akarták, hogy teniszező legyen, annyit kértek tőle, hogy élvezze, amit csinál, amíg csak lehet. Jaz lányuk pedig korábban lovagolt, és a hip-hop táncban éli ki mozgásigényét. Úgy tűnik egyikük sem követi szüleik tenisz karrierjét.

Agassi önéletrajzi könyvét elsősorban a gyermekeinek szánta (2009-ben jelent meg az USA-ban), hogy tanuljanak belőle, ne essenek ugyanazokba a csapdákba, amikbe ő belesétált, és olvassanak, olvassanak, amit ő elmulasztott. A tanulás neki nem adatott meg gyermekkorában, de ezt most saját alapítású iskolájával sok-sok hátrányos helyzetű gyermek számára önzetlenül biztosítja. Nem reklámcélokból, hanem őszinte hitből és szeretettel teszi.

Mit tanulhatunk Agassi történetéből?

- Nem minden az, aminek látszik. Agassi extravagáns (sárga) stílusa csak a külső maszk volt. A belső vívódások, félelmek kifejezése, és egyben önvédelem is. Természetes stílusában egy introvertált, empatikus, a rendszerességet, a minőséget, maximalizmust előtérbe helyező ember (zöld "támogató" és kék "elemző" DISC stílusok). Emiatt is tud olyan jól kapcsolódni feleségéhez, Steffi Grafhoz, aki hasonló viselkedési jegyeket mutat.

- Az autokratikus, zsarnoki apa és a hasonló elven működő teniszakadémia megnyomorította a lelkét, kialakította maximalizmusát (mert sose volt elég jó, amit csinált), teljesen megutáltatták vele a teniszt (gyűlölte egész pályafutása alatt). De szerencsés csillagzat alatt született. Ezt mondja magáról a könyvében. Találkozott Perryvel, aki jól menedzselte pályafutását, Phil bátyja is sokáig kísérte útját, J.P. a zenész lelkipásztor volt az első nem hivatalosa coach-a, aki mentálisan támogatta őt. Majd rátalált Gilre, akiben nemcsak erőnléti edzőre, hanem pótapára, sport coachra, mentális trénerre is lelt. Sikereinek fő kovácsává vált. Megtanította ébren álmodni is (imagináció). Későbbi edzője Brad pedig segített neki leküzdenie a maximalizmus okozta görcsöt, ami annyi bajt és szenvedést okozott neki. Elhitette vele, hogy nem kell állandóan a maximum, az elég jóval is megnyeri a tornákat. Így is lett. Olimpiai bajnoki cím, 8 Grand Slam, 17 ATP Masters Series győzelem a dicsőséglistáján.

- Mi lett volna, ha támogató közeg veszi körül már gyermekkora óta? Hány Grand Slamig jut? Vagy édesapja drákói, de világszínvonalú teniszjátékát megalapozó kiképzése nélkül lehet, hogy az egyetemi futballcsapatig jut, amire vágyott, és számunkra ismeretlenül éli le az életét? Ezekre a kérdésekre nem kapunk soha választ már, de nem is ez a lényeg.

- Ha a sportoló önismerete magas szintű (Agassinak ehhez kemény és sokszor reményvesztett küzdelmet kellett folytatnia egészen 30 éves koráig), növelni képes tudatossági szintjét, és mentális állóképessége is erősebb lesz. Ezáltal jobb döntéseket hoz versenyhelyzetekben is. Kiismerheti az ellenfeleket is, és sikeresen alkalmazkodhat hozzájuk.

- Az önismereten túl az edző és versenyző jó személyes kapcsolata a sikeres sportpályafutás másik fő alappillére. Ehhez az edzőnek is fontos az önismeret, és az alkalmazkodás a versenyző viselkedési stílusához, és viszont.

- Mint Agassi példája is mutatja, korántsem ideális mentális induló batyuval is messzire lehet jutni sportolóként, ha a tehetség mellé a szerencse is párosul, és jó emberek keresztezik az életutat. Persze sokaknak ez nem sikerült, és elhagyták a sportpályát, tehetségük nem bontakozott ki. Róluk nem nagyon olvashatunk önéletrajzi könyveket. 

- Abban biztos vagyok, és hiszek benne, hogy az Y, de az 1995 után született Z generáció, és az UP nevelésbe már belépő 2010 utáni Alfa generáció esetében még inkább a sportolót partnerként tekintő, bevonó, alkalmazkodni képes coaching típusú edzői működésé a jelen és a jövő is. Minden tudás rendelkezésünkre áll ehhez, alkalmazzuk!

Köszönjük Andre Agassi, hogy megosztottad életed legintimebb részleteit is velünk! Történetedből sokat tanulhatunk, nemcsak a sport világában, mert mindannyiunk életének megvannak a maga démonjai, hullámvölgyei, Challenger és ATP tornái, Grand Slam-jei.

Az idézetek és információk forrása: Andre Agassi: OPEN Önéletrajz (2018, Könyvmolyképző).

Ha szeretnéd megtudni, hogy edzőként/sport coachként mit tehetsz annak érdekében, hogy fejlődjön önismereted, felismerd játékosaid/ügyfeleid viselkedési stílusát, és ehhez mérten a legjobb stratégiával eddzd és versenyeztesd/támogasd őket, gyere el a Media Coaching haladó Sport Coach képzésére.

2019. ősztől pedig a világon egyedülálló, sport nyelven írt edzői és sportolói DISC riportokat is elérhetővé tesszük a meglévő angol mellett magyar nyelven is (Japán után másodikként a világon, nem angol nyelven). Edzőtovábbképzéseket indítunk, csapatfejlesztő programokat valósítunk meg. Ebben a vállalkozásomban Zelinka Ildikó és Pankár Tibor személyében igazi társakat találtam. Talán én is szerencsés csillagzat alatt születtem:)?

Hollósi Szabolcs

      mentális állóképességi tréner, viselkedési stílus tanácsadó

munkavállalói (EX) és sportolói (AX) élményfejlesztő

hollosisz@kecselmeny.hu